Névadónk
"Az elveimért halok meg."


A budapesti-erzsébetvárosi római katolikus plébánia 1921-ben kiállított "Házasultak anyakönyvébõl megállapítható, hogy Vári Emil József Vince 1888. április 6-án született Jászapáti községben Jásznagykunszolnok vármegyében és házasságának idõpontjában (1941. január 19. ) Szabolcs vármegyei kisvárdai (Kis utca 10. szám) lakos és fõgimnáziumi tanár. Az 1919. június 13-án bejegyzett Halotti Anyakönyvi Kivonat szerint elhalálozási ideje 1919. május 3., délután fél hat óra, életkora 31 év. Az elhalálozás helye Lórántháza, a halál oka: agyonlövés a román királyi megszálló csapatok által. Magyar és lengyel vérbõl dzsentri szokásokba beleszületõ öt gyermekes család sarja. Apja földbirtokos, anyja Nadubinszky Mária lengyel grófnõ. Anyja halála után apja újranősült. Klára mama egészen egyszerû asszony volt. Szatmárnémetiben éltek, ahol apja köztisztviselőként dolgozott. Emil szőke, nyúlánk fiú volt, aki nagyfokú érzékenységet, jó felfogóképességet örökölt. 15-16 éves korában már-már a vakság fenyegette. Hogy gimnáziumi tanulmányaiban ne maradjon le két éven át elsötétített szobában volt éjjel-nappal csak az őt felkeresõ diáktársai és tanárai magyarázata után tanult. Az auditív módszerre kényszerülés következtében egyre szívesebben hegedült és arra vágyott, tudását másoknak is átadhassa. A kolozsvári egyetemen magyar-latin szakot hallgatott és elvégezte a zenekonzervatóriumot. A latin nyelv mellett önszorgalomból németet, angolt, franciát sajátított el.
Az 1911. augusztus 5-én megnyílt kisvárdai gimnázium szakos tanárhiánnyal küszködött. Az 1912-ben felállított két új osztályhoz a km.92405-1912. rendeletével Vári Emilt frissen szerzett diplomájával helyettes tanárként Kisvárdára helyezik. Ő lett egyúttal az ifjúsági könyvtár őre is. A november 19-i néhai Erzsébet királyasszony emlékezetére tartott ünnepélyen Vári Emil alkalmi beszédet tartott. Saját zenekart alakított. Az elkövetkező évek lendületénél szárnyát szegi az I. világháború. Ebben az időben Vári természetrajzot, görögpótlót és német nyelvet is tanít. Azért a március 15-i eseményt a szabadság hajnalhasadásának megünneplését vállalja a Petőfi Önképzőkör, s Vári mindenben, főleg zenei vonalon segíti Császy Lászlót, az önképőkör vezetõjét. 1915-ben Vári is besorozott katona, de a honvédelmi miniszter a tanítás érdekében felmenti a tényleges szolgálat alól.
1915. június 19-én feleségül veszi Gyuricza Teréziát, egy budapesti molnár lányát. Menyasszonya tehetséges zongorista, házasságukból két gyermek született: Zsóka és Éva. Éva lányuk 9 hónapos korában meghalt. Vári féltő, gondos apa, ki gyermekét, ha ölébe vette, szigorú tanárarca mosolyra derült. Zsóka felnőtt korában a hegedűművészi pályát választotta. Vári Emil szigorú, következetes tanár volt, amit megkövetelt magától, azt másoktól is. Igen komolyan vette az órákat, szigorú, egyéni ráhatásával azt éreztette, hogy minden egyes kisdiák egy lény, fényérték, s mint ilyen, saját értelménél, szorgalmánál fogva erős akarattal tudja felküzdeni magát. Remek eredményeket mutatott fel osztálya. Nevelő egyénisége megmutatkozott külsõ viseletében is: keveset beszélt, de meggondoltan. Feltétlen pedantéria jellemezte, de sohasem volt piperkőc. A tantervi anyagon túl tanulmányokat készített, számba vette a forrásanyagokat, s az írók személyiségének tárgyilagos megítélését kérte az irodalomtörténettől. Elsõsorban íróasztala mellett küzdött a világtörténelmet alakító, irányító eszmékkel, eszmék harcával. Az 1917-es évektől kezdődő rendkívüli események és Császy László közéleti aktivitása pezsdítőleg hatottak a tudós tanárra. Egyre szorosabbra fűződött kettejük közösségi és személyes kapcsolata. 1917. február havában a nagyvendéglő színháztermében "az estély szellemi részének intézésében" együtt szereztek érdemet. Az 1917-18-19-es évek valósága, eseményei kényszerítették Várit, hogy az antik és az utópikus szocialista filozófián túl Marx és Engels könyveit olvassa. Egyre több elméleti, propagandisztikus előadásokat tartott a tanulóknak is és ez szinte egybeesett a Tanácsköztársaság oktatás- és mûvelődés eszményeivel. A jövendő világmegváltás feltétlen bekövetkezésérõl tanártársait is meg akarta győzni. A hat évvel fiatalabb Vári az elméleti felvértezője Császynak. Vári az 1918. november 11. óta működő polgárőrség tagja.
1918. november 15-én részt vesz azon a gyűlésen, amelyen Vargha János a kisvárdai Nemzeti Tanács ügyvezető alelnöke előterjeszti a Budapesti Nemzeti Tanács határozatát a monarchikus államforma megszüntetéséről. 1919. januárjában Császyval együtt szociális tanfolyamra jelentkezik, februárban belépnek a Szociáldemokrata Pártba. A forradalmi események során mind jobban exponálták magukat. Részt vettek a március 15-i szocialista ünnepély rendezésében. 1919. március 22-én felolvassák azt a telefonjelentést, hogy a polgári kormány lemondott, s megalakult az orosz, szovjethez hasonló proletárdiktatúra. Vári a forradalomhoz lelkesedéssel csatlakozott. Március végén és április elején megindult az Amerikai Egyesült Államok által a proletárdiktatúra felszámolása "békés úton" diplomácia manőverrel. Április 17-én Vörös Katonaságot szállásoltak be a főgimnáziumba. Ettől kezdve a tanítás szünetelt, április 23-án éjjel menekülve hagyta el a várost a kisvárdai direktórium. Vári ekkor így fakadt ki: "A gazemberek becsaptak." Amikor április 24-én a kisvárdai vasúti állomáson elhatározta a székely hadosztály a fegyverletételt, 25-én bevonultak az első oláh csapatok. Császyt és Várit figyelmeztették a jóakaróik a rájuk váró veszedelemre. Vári május 2-án elment az iskolába a tanári kötelesség teljesítése közben a megszálló csapatok őrparancsnoka letartóztatta. A Városházán tartották fogva. Május 3-án 9 óra tájban a kapun kigördült a szekér, Vári lehajtott fejjel ült, fel nem nézett. Nyírbaktáig jutottak el, ott levezették őket egy dűlőre, levetkőztették őket anyaszült meztelenre, még a karikagyűrűt is lehúzatták az ujjukról. Sorba állították őket és sortüzet nyitottak rájuk. Közös sírba helyezték őket, úgy, hogy alájuk 4-et, felülrõl 3-at fektettek. Két hét múlva kicserélték a csapatokat és az özvegyek utánajárására engedélyezték az exhumálást.
A sírgödröt ásó parasztok egyike megjegyezte utolsó szavait:
"Elveimért halok meg."