Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
ezüsttükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
Fenyőszagú a lég és a sarokba
És zsong az ének áhítatba zöngve...